Körülbelül 250 millió évvel ezelőtt Ukrajna egy része sekély óceán alatt volt. Amikor az óceán kiszáradt, igen nagy mennyiségű sót hagyott maga után, ami a földkéreg mozgásainak hatására a föld alá került. Legnagyobb koncentrációban egy Soledar nevű kisváros alatt található meg, melynek orosz neve annyit jelent: a só ajándéka.

Hosszú ideig ezt a területet sós forrásairól ismerték, melyet a felszín alatti vizekben megtalálható só lerakódások okoztak. Ezen forrásokat a 16. század óta használják a só kitermeléséhez. A sós vizet tűz felett forralták, hogy a vizet elpárologtatva belőle kinyerjék annak sótartalmát. Ez a folyamat azonban rendkívül energiaigényes volt, és nagymértékű erdőirtásokhoz vezetett a Soledar-tól délre eső területeken.   A 18. századtól a fát felváltotta a szén, de a só termelés mértéke továbbra is alacsony volt. Csak a 19. század végén fedezték fel, hogy a földkéregben is vannak só készletek, így tehát 1881-ben megépült az első bánya.

A több mint 100 éves bányászat hatalmas, tágas üregeket és folyosókat hagyott maga után közel 300 méterrel a felszín alatt. Ezek az üregek olyan nagyok, hogy az egyiket például koncertteremmé alakították, de találhatunk itt még foci „arénát”, kávézókat és földalatti templomot is. A falakat domborművekkel díszítették.   A barlang egy részéből szanatóriumot alakítottak ki, mivel a hűvös, száraz, és kis mennyiségben sót tartalmazó levegőről terápiás hatást feltételeznek. Ezt a szanatóriumot számos légzőszervi megbetegedés, allergia, illetve bőrbetegség gyógyítására ajánlják.