A zord idő láttán gondolkodóba estünk, hogy maradjunk-e a pihe-puha ágyikóban vagy kövessük az eredeti tervünk. Végül a hótalpazás mellett döntöttünk.
Hótalpainkat Tirol egyik leglátványosabb területén, a Pitztal-gleccser aljánál csatoltuk fel bakancsainkra. Jó felszereléseinknek köszönhetően még az éppen elviselhető kategóriába soroltuk a szél erősségét és a vele együtt érkező jégdarát.
A túra elejéről ennek köszönhetően kevés emlékünk maradt. 1682 méterről indultunk és sokáig csak az járt a fejünkben, hogy vajon az időjárás a végére megenyhül vagy továbbra is zordabbik arca lesz az erősebb...
2000 méter fölött kezdett a felhőréteg oszlani és már ki-ki kukucskált a Nap mögüle. Az Alpok szépsége, a vad hegycsúcsok hófödte látványa meghozta a kedvünk a tovább haladás felé.
Lassu tempóban, de már napsütésben értük el a teljesen behavazott 2232 méteren fekvő Rifflsee-t. A látvány egészen döbbenetes volt.
Jutalmunk a kitartásunkért, hogy rajtunk kívül senki nem túrázott a katlanban. A természet káprázatos arcát mutatta, így minden egyes percét kiélveztük. Lefelé menet tettünk egy kisebb sétát a befagyott tavon (természetesen csak a szélén), ahonnan még szebb kilátás nyílt a környező hegyekre.
A nap végén fáradtan, de élményekkel teli érkeztünk a szállásunkra. Újabb emlékek, amiért érdemes volt felkelni…
1 cikk
