2011-ben még időben jártunk Szíriában. Az utazás több szempontból kuriózumnak számít ma már: kedvenc légitársaságunk, azaz a Malév repített bennünket a Közel-Keletre illetve békés idők honoltak Szíriában... Akkoriban mindenféle technikai kütyük nélkül jártuk a világot, így az A5-ös füzetemből (melyet naplónak használtam) szemezgettem pár sort:

"Muszlim országokban nagy népszerűségnek örvend a hamam, avagy a török fürdő. Magyarországon egzotikumnak számít, az arab világban oly természetes, mint fenyőfán a tűlevél. A fürdés rituális kultúrája keletről terjedt el a világban, Mohamed próféta rendelte el a pénteki "nagymosdást". Érdemes megjegyezni a hölgyeknek külön fürdőket építettek már a kezdetektől fogva, míg akkortájt a sötét Európa emberszámba sem vette a szebbik nemet. Tamás rögtön megtalálta Damaszkusz legszebb hamamját.
Belépve a hatalmas előcsarnokba teljesen más világba cseppentünk, egyedül a Pepsi automata rántott vissza minket a jelenbe. A 100% páratartalomban sikeresen kiizzadtuk a repülés fáradalmait, az olívás szappan, a fürdőmester szakszerű bőrradírozása a dörzsikendővel felüdülést csempészett az esténkbe, a masszázsról már ne is beszéljünk… Nem szabadultunk könnyen a fürdésből, az előcsarnokba beöltöztettek minket, meleg caj-t nyomtak a kezünkbe, tessék itt még hesszelni 10-20 percet jeligével. Jól is esett, a funkciója sem elhanyagolható, ugyanis kiizzadja magát az ember, így elkerülve a megfázást.
Hajnalban keltünk rendszeresen, bár Szíriában az élet 9 után kezdődik. Kedvenc kedvtelésünknek hódoltunk, 7 óra körül kiültünk az Omajjád Mecset előtti kis placcra, néztük az ébredező várost. Idős bácsikától vásároltunk általában teát, amit 25ft-ért árult a biciklijére szerelt kis kannából. A mecsetet 50 helyi egységért lehet megtekinteni, bérlet sajnos nincs. Vagyis. Rendszeresen a számba vettem a jegyet, így nem volt gusztusuk elkérni az „ajtónállóknak”, az ötödik belépés után már nem számoltam, hogy hányszor használtam föl a „bérletem”.
Tágas terek, világos belső rész, fantasztikus faragások és még ezer dolog jellemzi a mecsetet. A játszadozó gyerekek, csadorba burkolózott anyukák, imádkozó férfiak egyvelege bensőséges hangulatot teremt, ami átragad az arra botorkáló turistára is. Első látogatásunk során csepergő esőben kihaltság jellemezte a mecsetet, a későbbiekben viszont csak úgy áradt az életvidámság belőle. Talán ezért is ücsörögtünk, meditáltunk órákat a márvány kövezeten.
Automatizált művelet, ha belépünk egy muszlim szent helyre, hogy a cipőből kibújunk. Léteznek a lábbelinek kialakított tartok, de a földön is ott lehet hagyni a csukát. Nyilván otthagytuk. Rá is fizettünk. Ellopták a cipőm, hangzott el a mondat Tamás szájából. Hitetlenkedtem egy pár percig, erősen átverés szagát éreztem a dolognak. Ellopták. Így maradtam és imádkoztam, hogy az eső előtt visszatérjen Tamás a cipőmben azzal a jó hírrel, hogy talált magának egy másik csukát. Fél órás harci művelet, alkudozás és egy remek darabbal jelent meg a legnagyobb örömömre. Ezek voltak a kiváltó események, ami után a hónunk alatt hurcolásztuk a lábbelinket a későbbiekben. :)

Az eset a kedvünket nem tudta letörni, így változatlan lelkesedéssel álltunk az elkövetkezendő napok eseményei elé, így történt, hogy vonattal elkeveredtünk Aleppó városába, ahol részt vettünk a pénteki nagy imán, de erről később olvashattok..."