Hogy lehet felfogni a felfoghatatlant? Hogy lehet elmenni az értelmetlen, öncélú rombolás mellett? Nincsenek szavak arra, amit érzek. Néma csönd. Erre vágyom a leginkább.
Nincs többé Palmüra. Minden porcikám tiltakozik a tények ellen. Hosszú és kalandos stoppolást követően érkeztem Tadmor csendes kis városkájába. Emlékszem milyen izgatottság fogott el, hogy itt lehetek. Pár utcára találtam egy kis szobát az ókori romoktól, melyeket azonnal látni szerettem volna, így koszosan és piszkosan kisétáltam, hogy itt éljem át a naplemente pillanatát.
Könny csordult a szemembe. Katartikus pillanatok zúdultak rám. Bolyongtam könnyes szemmel egymagam az ókori romok között. Most könnyes szemmel nézem a fotókat. Valami elveszett.
Az emberiség sokadjára lépett át egy olyan határt, melyet talán soha nem szabadott volna. Az emlékek, a képek és a néma csönd. Ez marad...
S egy fontos, személyes kép:
1 cikk
