A Galápagos-szigetek egy 13 nagyobb és 6 kisebb szigetből, valamint 107 sziklából álló vulkanikus szigetcsoport a Csendes-óceánban. A szigetek az Egyenlítő környékén helyezkednek el, Ecuadortól 965km-re nyugatra és közigazgatási szempontból Ecuadorhoz tartoznak. A szigetcsoport egészen a spanyolok felfedezéséig (1535. március 10) lakatlan volt.
A Galápagos-szigetekhez tartozó Santiago szigetet több kisebb szikla alkotja. Egyike a szikláknak a Rocas Bainbridge, amely tulajdonképpen egy tömör hamuból álló vulkáni kráter.

A falain áthatolt tengervíz, egy lenyűgöző, türkizkék, sós vizű tavat hozott létre, amely flamingók állományainak sokaságát vonzza. Mivel a szigetcsoport amúgy is híres az endemikus,- vagyis bennszülött fajairól, melyek csak a szigeteken találhatóak meg, elterjedt az a tévhit, hogy a Galápagosi földpintyek tanulmányozása adta meg Charles Darwinnak a döntő lökést az evolúció elméletének kifejlesztéséhez. Darwin ittlétének emlékét mai napig ápolják, egy szigetet és egy Santa Cruz szigetén működő biológiai kutatóközpontot is elneveztek róla.

A szigetek állatvilága rendkívül különleges. A talán leghíresebbnek mondható állatai a galápagosi óriásteknősök vagy elefántteknősök, a szigetenként különböző Darwin-pintyek, a galápagosi medvefóka, a kéklábú szula, és igazi különlegességnek számítanak a galápagosi albatroszok és pingvinek is. Nem csak látványvilágát tekintve gazdag szigetekről beszélhetünk tehát, hanem minden téren kiemelkedő természeti kincsekről is.