A minden bizonnyal a Szovjetunióból származó tömegközlekedési eszköz roppant népszerű a világ számos országában. A marshrutka az orosz marshrutn[oj]e taksi szókapcsolat rövidítése, jelentése rögzített útvonalú taxi, vagyis iránytaxi. Marshrutkának a volt Szovjetunió tagállamaiban nevezik. Maga a szó a német marschroute szóból ered, ahol a March a gyaloglást, menetelt jelenti, a Route pedig az útvonalat.

Az első iránytaxit Moszkvában mutatták be 1938-ban és kezdetben turisták használták: a reptereket, vasútállomásokat kötötte össze. Később útvonalaik behálózták az egész várost és elterjedtek más városokban is. Általános jellemzőjük, hogy ezekben a taxikban nincs taxióra, hanem fix díjat kell fizetni, attól függően, hogy mennyit utazunk rajta. Olcsóbb, mint a normál taxi, de a busznál, villamosnál drágább, viszont komfortosabb is, mert az iránytaxik általában mikrobuszok és csak annyi utast szállítanak, ahány ülőhely van bennük. A tömegközlekedés szokványos módjaival ellentétben az útvonala mentén kis megkötésekkel bárhol fel- és le lehet szállni.

Ez a sofőr épp fuvarra vár 1985-ben, a feje fölött, a tetőn lévő kis lámpa zölden világított, ha volt az autóban szabad hely.

Turistaként azonban meglehetősen nehézkes az iránytaxik használata, elengedhetetlen hozzá minimális helyismeret. Teljesen idegenként egy ismeretlen városban kicsi az esélye, hogy oda jussunk el, ahová akarunk és megtaláljuk a számunkra megfelelő járatot, kivéve, ha tudjuk hol és melyikre kell felszállnunk. Általában vannak szokásjog szerinti felszállóhelyek, ezek jelöletlenek és ha mondjuk mi 100 méterrel a felszállóhely előtt várakozunk, nem biztos, hogy meg fog állni nekünk a sofőr, egyrészt mert ez nem korrekt a többi felszállóval szemben – akik jó helyen várakoznak – másrészt meg ott az “igazi” felszállóhely. Az is előfordulhat, hogy a népharag ellenük fordul, ilyenkor érdemes hamar tisztázni, ha ez nem látszódna rajtunk, hogy külföldiek vagyunk és fogalmunk sem volt a várakozás pontos helyéről. Felszállás után bemondjuk, hogy hová megyünk és a sofőr közli, hogy az a célpont mennyibe kerül, erre mi odaadjuk a pénzt. Ha a hátsó sorban ülünk, akkor megpróbáljuk az előttünk ülő kezébe nyomni a kért összeget, aki továbbadja a sofőr felé. Ily módon a pénzünk végigmegy az egész járművön. A visszajáró is hasonló módon érkezik meg.

Grúziában az átlagnál is nehezebb megtalálni a számunkra megfelelő marshrutkát, ez itt éppen Batumiba tart Kutaiszin és Kobuletin keresztül.

Moszkva után több szovjet nagyváros is átvette az iránytaxik használatát, de az igazi robbanás 1992-ben következett be, miután létrejött a Független Államok Közössége. Az életkörülmények javulásával az emberek inkább fizettek többet, hogy kényelmesebben utazzanak. Főleg miután 1996-ban megjelent a 12 fős orosz gyártmányú GAZelle kisbusz, ami olcsósága és karbantarthatósága miatt a vállalkozók kedvence lett.

A GAZelle kisbusz; még ma is sok helyen használják.

Marshrutkák nemcsak a városokban, hanem városok között is közlekednek. Ezek jó és olcsó alternatívát jelentenek az olyan országokban, ahol a vonatközlekedés nem megfelelő és gyorsabban szeretnénk utazni, mint a helyközi buszjáratokon.

Egy utastársam, akit egyszer sikerült rábeszélnem marshrutkázásra, azt mondta róla: „Ez egyben rémisztő, félelmetes, érthetetlen, de aranyos és vendégszerető is.”

Az egyik legközelebbi hely, ahol az iránytaxikat kipróbálhatjuk, Isztambul. Itt dolmusnak nevezik őket és sárga kisbuszok formájában hálózzák be a várost. Általában csak a kezdő és végállomás neve van ráírva a szélvédő mögötti táblára, néha az is, hogy min keresztül megy, ha van útvonalvariáns. Ez akkor nem jelent gondot, ha pont a végállomásra akarunk menni. Ha viszont nem, akkor ismernünk kell az útvonalát.

A kép közepén egy isztambuli dolmus valahol Besiktas közelében.

Az iránytaxik használata kellő tapasztalattal jócskán csökkentheti az utazás költségeit, emellett találkozhatunk helyiekkel, könnyebben szóba elegyedhetünk velük és jobban megismerhetjük az adott várost vagy országot és mindezek mellett persze remek szórakozás is, főleg, ha valamilyen balszerencse folytán épp nem arra a járatra sikerült felszállnunk, mint amelyikre szerettünk volna. Ha alkalmunk adódik rá, mindenképpen próbáljuk ki.

Kiszállás egy isztambuli dolmusból a Kadiköy Bostanci útvonalon.

Egy georgiai útmenti parkolóban várakoznak a marshrutkák az indulásra. Bárkit és bármit elvisznek.