Olaszország egyik legszebb vidéke, nevét mégis Déodat Gratet de Dolomieu
francia tudósról kapta, aki az 1700-as évek végén vizsgálta az itt található
kőzetek összetételét. A mészkövek tanulmányozása nem volt alaptalan, mivel a
megszokottól eltérően az itt található kőzetek tartalmaztak kis mértékben
magnéziumot. A hegység romantikájához hozzá tartozik, hogy különböző
fényhatásokra másképp reagálnak a kőzetek, hála a magnéziumnak. Ki korán kel
aranyat lel, tartja közmondás, ami itt fokozottan igaz lehet! A helyiek által
Alpenglüh-nek hívott jelenséget napfelkeltekor és naplementekor élhetjük át,
miközben csodálva figyeljük a fenséges sziklatömbök „izzadását”.
A római kori és a középkori utak maradványai jól példázzák, hogy a Dolomitok
hágói már régóta fontos szerepet töltöttek be, jelentőségük azonban sokszorosára
nőtt az első világháború kirobbanásával. Az itt zajló állóháború közben épült ki
a turista utak jelentős része illetve a méltán népszerű via ferrata útvonalak
szinte egésze.
Hogy mennyire
véres és kemény harcok folytak az olasz és a monarchia csapatai közt, arról
árulkodnak az elképesztő helyeken kiépített lőállások, katonai alagútrendszerek
illetve a nagy katonatemetők. Hogy ne hatalmasodjon el az ide utazón a szorongás
a történelmi múlt miatt, már-már zavaró precizitással kivitelezett, fehérre
festett és mahagóni berakásokkal tűzdelt házak tarkítják a tájat, megfűszerezve
piros muskátli erdőkkel.
Az 1956-os Cortina d’Ampezzoban megrendezett téli olimpiai játékok után az amúgy
sem kevés idelátogató turisták és síelők száma a sokszorosára nőtt, ami
elősegítette a térségben való fejlesztéseket. Méltán tekinthetjük a Dolomitokat
a túrázók Mekkájának, büszkén magasodó sziklatornyait, erőteljesen csipkézett
hegyormait, a nyugalom szigeteként elterülő völgyeit és a kék szín minden
árnyalatában pompázó tavait minden bakanccsal közlekedő embernek kötelező
legalább egyszer felkeresnie.
1 cikk
