A Gangesz partján

Budavár Tours

Benáreszben élmény sétálni. Talán Shiva árasztja el a várost megnyugvásra, lelassulásra emlékeztető érzéssel, hangulattal. Ellentmondás ez a javából a folyton lüktető Indiában. Kedvenc időtöltésem a legdélebbi ghattól (Assi) elindulni a Gangesz partján és csak sétálni. Időutazásnak is tekinthetjük a következő órák történéseit. Jobbra tőlünk emberek százai fürdenek rituális keretek között a Gangesz tisztának nem, de szentnek mondható vizében. Teszi mindezt már évezredek óta a hinduk többsége, már-már a kollektív tudatukba égetve ezt a különös vallási rituálét.

 

„Benáresz vénebb a történelemnél, vénebb a hagyománynál, vénebb még a legendánál is - és kétszer olyan vénnek látszik, mint mindhárom együttvéve” — írta róla Mark Twain.

A ghátak remek lehetőséget nyújtanak a ruhák szárítására. Az ősi folyóban tisztított szárik, lepedők a lépcsőkön várják a meleg napsugarak jótékony hatását. A zarándokként érkezők gyakran magukkal hozzák falujukból az ismerősök, barátok ruháit, hogy a szent vízben mossák ki azokat. Majd a Hindusztáni-alföldről hazaérve gyakran hetekig viselik a Gangesz vízébe mártott ruhadarabokat.

A borotválkozás „intim” folyamatát is átélhetjük a folyóparton. A turisták számára azonban csak nézőként ajánlott a részvétel. Kalandvágyunk kielégítéséről az önkéntes masszőrök gondoskodnak. A kézmasszás csak a kezdet, könnyen a parton heverő deszkákra fektetve találhatjuk magunk, miközben két vidám fiatal masszírozza végig a testünk. Az árképzést a végén nem szabad komolyan venni, kövessük az alapszabályt, osszuk el az árat minimum néggyel…

 

„Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” - A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

Shiva városában a vallás mindent átsző. A boltokban, szállodákban, bankokban sőt még a riksákban is Shivát, Ganéshát és Parvatit ábrázoló képek köszönnek ránk. A legjobb módja, hogy közelebb kerüljünk az imádságokhoz, ha csónakra szállunk. Érdemes a késő délutáni órákat választani. A hat óra utáni időszakban kezdődik a „night puja”, egy magával ragadó vallásos ceremónia. A hangos zene, a fények, a játék a tűzzel különös transzba repíti a nézelődőt. Egy pillanatra megáll az idő körülöttünk, és egy egységes egész részévé vállunk az imádkozás percei alatt. Különös, megfoghatatlan érzés ez. Végezetül kialszanak a fények, elcsendesedik minden, majd egy szent ember elkiáltja magát ezzel tisztelegve a folyónak.

 

„A világon a legnehezebb dolgok egyike valakit hallgatni. Ez csak úgy működik, ha elvek és gondolatok nélkül figyelsz, ha közvetlen kapcsolatban vagy a másikkal - s rögtön tudni fogod, hogy amit beszél, az igaz vagy hamis.” - Jiddu Krishnamurti

Népszerű szokás úszómécseseket elengedi a folyón. A gyerekektől pár rúpiáért beszerezhető virágszirmok közé ágyazott gyertyák ragyogása esténként ellepi a folyó sötét vizét. A vallás itt megkerülhetetlen. A hinduizmust megérteni szinte esélytelen. Hinduvá válni szintúgy lehetetlen, beleszületni lehetséges. Talán az egyetlen vallás a Földön, ami nagy tömegeket mozgat és mégsem célja a térítés. A három fő Istenség (Brahma – a teremtő, Shiva – a pusztító és újjáteremtő, Visnu – a megtartó) mellett számos kisebb Isten és ezeknek számtalan alakja tarkítja az emberek mindennapjait. Számunkra ez még bonyolultabbá teszi a helyzetet, míg a hinduk számára ez jelentős egyszerűsítés, hisz így elég két-három Istenséghez imádkozni, áldozatokat hozni. Európaiként persze furcsa ezt látni, hogy valaki leborotválja a haját ezzel hozva áldozatot Istenének. Az időutazás a Gangesz partján sétálgatva veszi a kezdetét…

 

Kövess minket kedvenc közösségi oldaladon!

Budavár Tours

Utazni akarok!